Berkenye

A 2013-as év fafaja a házi berkenye volt. A szép sudár növésű fiatal fák és a terebélyes koronát nevelő idős példányok egyedülálló megjelenésűek. A színes terméssel megrakott ágak, az őszi aranysárga lombozat különleges élményt nyújt.

Ismerd meg a berkenyét!

A rózsafélék családjába, az alma alakúak alcsaládjába (Rosaceae, Maloideae) tartozó Sorbus nemzetségnév a kelta sorszóból ered, aminek jelentése – minden bizonnyal a termés ízére vonatkozóan – fanyar. Az arab sorbet, sherbetis erre a szótőre vezethető vissza, amelyet a gyümölcsökből készült italokra használtak. A latin köznyelven a sorbus elnevezést általánosan a berkenyékre használták.

A mintegy 80 faj az északi mérsékelt égöv hűvösebb-nedvesebb, részben melegebb és szárazabb területein fordul elő. A nemzetség nagy faj- és alakgazdasága nemcsak a fajokon belüli változatosságból ered, a formák, alakok számát hibridek is növelik.

A magyar flóra egyik különlegessége a bennszülött budai berkenye (Sorbus semiincisa), amely kizárólag a Dunazug-hegységben fordul elő. A növényt felfedezője Borbás Vince (1844-1905) botanikus. A fotó a Nagy-Szénás tanösvényen készült, a gyógynövény tanfolyamunk keretében szervezett kirándulásunk alkalmával.

Nyugat-, délnyugat-dunántúli száraz hegy-dombvidéki tölgyeseinkben, bokorerdőkben, erdőszéleken előforduló, nálunk vitathatóan őshonos Dél-európai szubmediterrán flóraelem a házi berkenye (Sorbus domestica). Több elmélet született arra nézve, hogy a berkenye hogyan jutott el Európa északabbi tájaira. A legvalószínűbb, hogy a jégkorszak után “vándorolt” északabbra Dél-Nyugat Európából, és ott meg is maradt a déli lejtők védett erdeiben. A házi berkenye közepes termetű fa (15-20 m) hosszú életű, lassan növekszik. 15-20 év alatt fordul termőre.

Koronája tojásdad. Vesszeje eleinte gyapjas, majd kopaszodó és a csúcsa felé finoman szőrös, zöldes vagy vörösesbarna, fénylő, a rügyek enyvesek. A levelek szórt állásúak, páratlanul szárnyaltak, a levélkék lándzsásak, fűrészesek, ülők. A fehér virágok sátorozó bugákban állnak. A termések alma vagy körte alakúak, októberben érnek, lehullók. Meleg igényes, fényigényes, kissé szárazságtűrő. Inkább a meszes talajokat kedveli. Délnyugat-Dunántúlon gyakoribb, az Északi-középhegységben és Dél-Dunántúlon szórványosabb. Cseres-kocsánytalan tölgyesek, mészkedvelő tölgyesek, bokorerdők, erdő szélek fája. Védett faj.

A házi berkenye csemetéit ma igen ritkán ültetik parkokban, közterületeken. Pedig a szép sudár növésű fiatal fák és a terebélyes koronát nevelő idős példányok egyedülálló megjelenésűek. A színes terméssel megrakott ágak, az őszi aranysárga lombozat különleges élményt nyújt. – Írja Dr. Sonnevend Imre “A házi berkenye kultúrtörténete és hasznosítása” című cikkében. (Erdészeti Lapok CXLVIII. évf. 12. szám (2013. december)

Jól tűri a városi környezetet, nem igényel különösen tápanyagban gazdag talajt, de a jó vízelvezetésű, közepesen tápanyagdús talajt kedveli. Ellenálló a szárazsággal szemben, de a fiatal növényeket érdemes rendszeresen öntözni.

A berkenye nemcsak szép, hanem hasznos növény is, amely hozzájárul a kert ökológiai egyensúlyához.

• Madarak kedvence: A berkenye bogyói télen fontos táplálékforrást jelentenek a madarak számára. Ezzel segít megőrizni a kert biodiverzitását, és vonzza a hasznos élőlényeket.
• Beporzók támogatása: A tavaszi virágok vonzzák a méheket és egyéb beporzó rovarokat, így segít a kert más növényeinek termékenyítésében is.

A nemzetségbe tartozó kisebb fajok és fajták (pl. Sorbus aucuparia ‘Fastigiata’) kompakt méretűek, így kiskertbe is ültethetők, míg a nagyobb fajok (pl. Sorbus aria) közepes méretű fává nőnek. Több berkenye faj is alkalmas sövény telepítésére.

Berkenye gyümölcse

Étkezési céllal fogyasztható a a madárberkenye (Sorbus aucuparia), a barkóca berkenye (Sorbus torminalis) és  a házi berkenye (Sorbus domestica) gyümölcsét.

A berkenye az apró muskatal körtvélyre emlékeztet, mondja Lippay János; Angyal Dezső okleveles kertész, oktató, tanácsos, inkább a Júliusi espereskörtéhez hasonlítja; süvöltin körteként adja meg népnyelvi alakját Czuczor-Fogarasi a magyar nyelv szótárban (1862.).

A gyümölcsök energiatartalma – a többi gyümölcshöz képest – jelentősen magasabb: 410 kJ/100g (egyedül a banán hasonlóan “kalóriadús”); illetve a fehérjetartalom sem elhanyagolható: 1,2/100g. A gyakrabban fogyasztott gyümölcsökhöz (alma, körte, szőlő) viszonyítva a szénhidráttartalom is nagyobb, mintegy 22,9 g/100g. C-vitaminban, makroelemekben (pl. Ca, K, Mg), is gazdag, továbbá a Mn- és Zn-tartalmával is kiemelkedik az almatermésűek közül, emellett élettanilag fontos mikroelemek (többek közt B, Cr, Ni, Si és Ti) is igen nagy mennyiségben találhatók benne.

A berkenyéről Theophrastus ógörög orvos (Kr. E. 372-288), a római Marcus Procius Cato (Kr. e. 234–149) a mezôgazdaság, a kertészet aktív mûvelôje, és a korabeli agrikultúrát könyvekbe foglaló közíró, valamint Dioscorides görög származású katonaorvos is említést tesznek. Plinius (Kr. u. 23-79) a “De re rustica” című művében közli, hogy a házi berkenye termését edényekbe helyezik, majd azok fedelét gipsszel lezárják, napos helyen fejjel lefele fordítva elássák – két láb vastagságban földet szórnak rá. Munkájában a gyümölcs szabadban történő aszalása is említésre kerül.

A 820-ban készült Szt. Gallen-i bencés kolostorkertek (alapítva 613) tervében is helyt kap a berkenye, bár nem tudni házi berkenyéről vagy barkóca berkenyéről van-e szó. A házi berkenye a 15. századi Giovanni Cadamosto kézzel írott herbáriumában szereplő illusztráción is fellelhető. A képhez írt kísérőszöveg alapján arra következtethetünk, hogy kolera ellen védekeztek az érett gyümölcs fogyasztásával. A reneszánsz botanika egyik mesterművében, a német orvos és botanikus, Leonhard Fusch füveskönyvében is szerepel. A német botanikus, orvos és miniszter, Hieronimus Bock leírása alapján a felső-Rajna vidéken még általánosan elterjedt volt.

madárberkenye

Hazánkban az ókori épületek feltárása során, több helyen is találtak más gyümölcsök mellett berkenye csonthéjmaradványokat, Pl. Tác-Fövenypuszta II. századi épületeinek feltárásakor. Ebből arra következtettek, hogy a villagazdaságok kertjeiben aktív gyümölcstermesztés folyt. A népvándorlás kori fonyód-bélatelepi archeobotanikai leletek között is találtak házi berkenye csonthéjat. A 15. századi budavári ciszternák feltárása során sok gyümölcsmaradványt azonosítottak, többek közt házi berkenyéjét is.
Forrás

A gyümölcsöt száraz, hűvös helyen, kiterítve tartjuk, amíg megszottyósodik. Íze ilyenkor a legfinomabb, bármelyik trópusi gyümölccsel felveszi a versenyt. Enyhe hashajtó és vizelethajtó. Gyümölcs lekvár, befőtt, aszalvány készítésére is alkalmas.
Forrás

Link ajánlat: A házi berkenye kultúrtörténete és hasznosítása

Így készül a Berkenye lekvár

Sűrű  szirupot  főzünk 1 liter vízzel, 0,5 liter vörösborral  és 2,5 kg cukorral, majd hozzáadunk 4 kg előre megtisztított berkenyét és addig főzzük így tovább, amíg a kívánt sűrűséget el nem éri. Ezt követően üvegbe tesszük, csipetnyi szalicilt helyezünk a tetejére, légmentesen lezárjuk.
Forrás

A berkenye sokoldalúságnak, tűrőképességének és szépségének köszönhetően kiváló választás a kertbe. Legyen szó szoliter növényről, sövényről vagy vegyes ágyásról, ez a dekoratív cserje vagy kis fa minden kertnek különleges karaktert ad. A berkenye nemcsak díszít, hanem fontos ökológiai szerepet is betölt a kertünkben, így telepítése hosszú távú előnyökkel jár mind a környezet, mind pedig a kertész számára.